- a kétnyelvűség: minden fel van tüntetve franciául és hollandul is. (Ha nem értem az egyiket, a másikból még következtethetek a jelentésre, bár az esetek többségében csak a józan paraszti eszemre számíthatok.)
- a sokféle, nagyon finom és egészséges kenyér
- a sok kutyasétáltató és bicajos - ma már le akartam fotózni párat, de biztosan furcsán néznének rám:)
- a szecesszió stílusú házak
Így pár nap után általában pozitív benyomásaim vannak. (Persze a főbérlőmről nem, ő már csak idegesít. ) Sokkal segítőkészebbnek látok mindenkit, nyitottnak; mikor mindkét kezemben szatyorral próbáltam leszállni a metróról, kinyitották az ajtót, a villamos megvár, ha piros van a zebrán, a pénztárosok mosolyognak stbstb. Nálam már egy kis gesztus is sokat számít.:)
A tulaj pedig tényleg kiveri a biztosítékot. Sorolom a gondokat:
- nappal nem zárhatom be a szobám, mert el akarja adni a lakást és jöhetnek látogatók
- látogatóim nem lehetne
- éjszakára, vagy ha elmegyek "itthonról" le kell csavarnom a fűtést - bár abból nem fog enni, míg én itt vagyok
- a konyhában, ami elvileg "equipped", semmi sincs - csak pár edény, vagy két lábas, két hatalmas serpenyő, pár tányér, evőeszközök és kábé ennyi; nincs mikró sem, a tűzhelynek pedig csak két rózsája működik
- nem fürödhetek reggel 6:30 előtt és este 10után - most ráadásul fürdeni sem tudok, mert kiégett a villany
- hetente csak egyszer moshatok
- a szoba pedig rohadt messze van mindentől
- már az is zavar, hogy mindig itthon ül nekem meg nincs egy nyugodt percem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése