mosó masa és a péntek este

Ez a hét a mosás heteként vonul be a történelembe.
Én, aki sose mosok, kedden mostam fehéret, pénteken színeset, s közben a főbérlőm is kimosta 4felsőmet. Persze amilyen élősködő vagyok, a munkahelyre vittem be a ruhákat és lelkesen ott hajtottam végre az említett tevékenységet.
Tegnap pedig hajat festettem (majd hajat mostam!!!), és meglepően tetszik az eredmény. Se nem lila, se nem zöld, hanem vörös. Ha nem válik be a közgazdász dolog, elmegyünk cateringesnek, másodállásban "fodrásznak": Rita lesz a hajfestő, én meg a hajmodell.

És most a hetem bizarr része, aminek köze sincs a mosáshoz: tegnap este Delírium. Erről tudni kell, hogy Brüsszel leghíresebb kocsmája. 2004 különböző sörük van, ami Guiness rekord. Rengeteg turista, sok sör. S mivel én nem szeretem a sört, a kriek után tovább próbálgattam az ízesített cuccokat. Először kókuszos sörre fájt a fogam, de elfogyott, így ittam banánosat. Még nem is volt olyan rossz. Majd kinéztem a karamellest, ami szintén hiánycikk volt; helyette csokisat kaptam....Háááát, igazán érdekes élmény, de nem bírtam legyűrni. Olyan, mint egy elcseszett csokinyúl sörrel leöntve.

Ezek után mindenképp kellett valami jobb, ezért bementünk egy csokiboltba csokit kóstolni, így már megvan a hely, ahonnan csokit fogok hazavinni. Csak félek, hogy a hosszú buszúton el fogom fogyasztani az egészet.

a tegnapi menü - avagy: amit találok a hűtőben

A gyümölcsnapot 6napig bírtam, persze semmi eredménye sincs, de jó volt ilyen sok gyümölcsöt megenni. S mivel múlt hétvégén nem főztem, így porleveseken élek, ami nem a legjobb; ezért inkább elkezdtem kreatívkodni és alkottam valami finomat.
Volt nekem otthon tésztám, aminek kifőztem a felét. Közben vajon odatettem két összevágott hagymát, hozzá bacont, majd kukoricát és virslit, mert ezek könnyen megromolhatnak, ha sokáig felbontva tárolom őket. Ezeket kicsit megpirítottam, majd összekevertem a megfőtt tésztával, belekockáztam kis sajtot, majd betettem a sütőbe. Szerintem nagyon finom lett. (Bár az elején a vajas-hagymás cucc inkább emlékeztetett egy pizzafeltétre.)

Ismerjük meg Belgiumot! - Antwerpen képekkel

kiselefánt az állatkert előtt - egyértelmű hogy lefotózkodtam vele én is

a pályaudvar, daruk és állványok nélkül szebb lenne

vásárlóutca teteje

Rubens ház belülről

Rubens ház belülről II.

Rubens ház belülről III.

Rubens ház belülről IV.

a "Paraszttorony" - "biztos azért ez a neve, mert parasztok voltak, hogy ide építették"

kedvenc haverjaim

tipikus belga házak

Városháza

folyópart, köd

Ismerjük meg Belgiumot! - Antwerpen

Most látom csak a lemaradásomat, de igyekszem pótolni.:)

Nos: Antwerpenbe múlt szombaton utaztunk el. Olyan spontánul indult az egész, hogy még a vonatunk indulását se tudtuk, csak kimentünk a pályaudvarra, és szerencsénk volt.
A város nagyon tetszett: hatalmas bevásárlóutca - kábé háromszorosa Brüsszelének, 3x annyi emberrel. Az idő azonban nem kedvezett nekünk. köd volt, esett, így az elvileg csodaszép folyóban sem gyönyörködhettünk. Helyette inkább múzeumoztunk, van most egy olyan akció Belgiumban, hogy 26év alatt 1€ a belépő több helyre is. Így megnéztük a Rubens házat - Rubens tudott élni; és a divatmúzeumot, egy papírruhás kiállítással. A belvárosban bejártuk a Főteret és megnéztük a templomokat. Aztán mivel Antwerpennek nincs nevezetesebb étele, így csak kávéztünk, majd vásároltunk a "kedvenc üzletemben", a New Lookban - ez a márka otthon többnyire turikban lelhető fel.
Délután 5óra körül hazaindultunk; jó magyar szokásként blicceltünk és nem töltöttük ki a Go Passt. Oké, tudom, milyen dolog már ez, de nincs sok pénzünk, és még sok városba el akarunk jutni.

Brüsszelben ha kék az ég...

Brüsszel meseszép!

Oké, ez közhelyes, és majd minden városra igaz, de most a 3-4 napja tartó folyamatos napsütés és meleg miatt nagyon fel vagyok dobva, és csak ilyen hülyeségeken jár az eszem.
Ma egyébként beszólt rám egy belga öregasszony. Persze ez csak feltételezés, mivel a franciát (még) nem beszélem, de nagyon úgy hangzott. Annyit csináltam, hogy kikerültem a járdán, ami nehéz művelet volt, mert kábé az egészet elfoglalta. Erre elkezdett utánam ordibálni valamit, a körülöttünk haladók pedig mind nagyon morcosan tekintgettek rám - vagy rá.

Az időtől eltekintve azért is boldog vagyok, mert végre vannak barátaim itt. Már tudok kikkel lógni abban a rengeteg szabadidőmben:)
(Nem panaszkodom; ma már fél1kor eljöhettem, a hétvége meg csak az enyém.)

fedezzük fel...

Most akartam lefoglalni a párizsi Thalys jegyemet, de késve kaptam észbe. Hiába van az előfoglalási akció, a tapasztaltabb (ügyesebb, okosabb) utazók már mind lefoglalták a jegyeket. Így lehet, mégsem fogom megtapasztalni a 300km/órás vonatozást.
Aztán eszembe jutott a drága Eurolines, a szuperbuszok, amivel én is érkeztem. Igaz, ez majd 3x annyi időt venne el, de csak 42€ lenne oda-vissza, ami lényeges szempont.
Remélem Párizsban is olyan csodaszép idő lesz április elején, mint ma itt. Csodakék ég, a nap meg csak sütött; olyan meleg volt, hogy a tavasz végi kabátkámban feszítettem egész nap.
Az irodába ma később elég volt bemennünk, és akkor is "csak" a visszapakolás volt hátra. Ez volt az egész fogadás legrosszabb része: volt fönt vagy 70szék, és ezeket kellett nekünk elpakolnunk, lépcsőn fel, lépcsőn le. Persze mind olyan nehéz volt, hogy egyszerre csak kettőt bírunk el, de legalább a napi edzést letudtuk.
Tegnap úgyis minden hülyeséggel teliettem magam, kell a sport. Ezért a reggeli 2nutellás croissanttól eltekintve ma gyümölcsnapozok:)

beszámolok

A főbérlőm elutazott a hétvégére és csak az előbb jött haza. Nem rendeztem házibulit, sőt, a vége felé már inkább unatkoztam. Rossz volt látni, hogy a mosogatógépet csak az én edényeim töltik meg.
Pénteken aztán szereztem belga mobilszámot: a Belgacomhoz mentem be, s mindössze 10euróért tudtam venni egy sim kártyát, amiről mind a 10eurót lebeszélhetem. Sőt, választhattam egy országot is, ahova ugyanannyiért akarok telefonálni, mint Belgiumon belül. Hát, lehet találgatni, hogy mire esett a választásom:)
Péntek este pedig megnéztük a színdarabot, amit mind nagyon élveztünk - már az is pozitív volt, hogy a kulturális intézetben mindenki magyar volt. Ott otthon érezhettem magam. A darabhoz foghatót pedig én még sohasem láttam; nagyon modern volt, kicsit bizarr és elvont, de még sose tetszett így színházi előadás. Utána a nagy bulizás helyett Andiéknál ültünk össze, nekik egy tök jó lakásuk van a Bizottság szomszédságában, úgyhogy egy nagyon jó helyen.
Másnap reggel Ritával ismét indultunk turistáskodni, bár ezúttal még a vonat indulási idejét se tudtuk, csak spontán kimásztunk a pályaudvarra. Antwerpenről most nem mesélek, majd bővebben szeretnék, ha több időm lesz.
Az esténk meg klassz volt:) Öten beültünk sörözni, és én tényleg nem szeretem a sört, de végre megtaláltam a nekem tetsző változatát: kriek - meggysör. Iszonyú finom és nem emlékeztet a sörre, inkább valami meggyszörpre. 10pohárral biztosan képes lettem volne betolni belőle. Mindezek után elkeveredtünk egy spanyol szülinapi buliba, sok sok spanyollal, akikkel nagyon jól el is tudtam volna beszélgetni, ha beszélek spanyolul vagy ha ők beszélnek angolul. De legalább már elmondhatom magamról, 5hét után, hogy buliztam. Mint egy igazi Erasmusos.

A vasárnapról meg nincs sok mondanivalóm. Ez lenne az a nap, amikor sokáig aludhatok, persze nem jött össze. Mostam, főztem, Jóbarátokat néztem, majd aludtam.
Szerencsére egyre többet süt a nap. S amint a hőmérő átlépi a 10celsius fokot, a fagyizók kinyitnak és a sok belga mind fagyizik...

Szerdán volt az első rendezvényünk: stressz, rohanás, meg hasonló finomságok. (Nem akarok rendezvényszervező lenni.) De így tegnap korábban tudtam hazajönni, s még mindig fáradtan megnéztem 4 Jóbarátok részt, majd úgy elálmosodtam, hogy 7kor lefeküdtem aludni... Olyan durva rémálmom volt (mi van, ha a főbérlőm egy sorozatgyilkos?), fél3kor csak azért lemásztam a magaslati ágyamról, hogy bezárjam a szobámat.
Legalább ma már péntek: mosok, este pedig elvileg színházba megyünk a Magyar Kulturális Intézetbe, utána beülünk valahova; holnap meg kirándulunk megint.

Ismerjük meg Belgiumot! - Liége képekkel

Menő oroszlán

Bika I.

vele szemben Bika II.

"Carolus Magnus"

Páva - farktolla virágokból

Szent Pál székesegyház

Az Igazságügyi Palota

Városháza

A perron

A piros templom

Liége folyója, a Meuse

Az a bizonyos 460 lépcsőfok

A város a Citadelláról

Ismerjük meg Belgiumot! - Liége

(Nálunk előző éjszaka havazott, most meg jégeső esik és tiszta horrorfilmbe illő idő van, de én adós vagyok egy liége-i beszámolóval, amit most meg is írok.)

Tehát úgy indult a kirándulásunk, hogy Liége a 2.legrondább belga város. Így a lelkesedésem alább hagyott, főleg mert elég ködös és hideg idő volt szombat reggel. De Ritának kész kulturális útiterve volt, térképet pedig könnyen szereztünk a pályaudvaron, így elindultunk turistáskodni.
A pályaudvar egész közel volt a belvároshoz, és a város shopping része egész lenyűgözött. Én már csak ilyen felszínes vagyok. Itt rengeteg ember téblábolt, mi meg beültünk egy Liége-i gofrira: az enyémnek a közepén csokidarabok voltak. Mit ne mondjak, el tudnék élni ezeken az isteni gofrikon, csak utána nem férnék fel a buszra. Utána eljutottunk az Operához, majd megtaláltuk a "híres" palotát - a Palaist, amiről előzőleg alig találtunk képeket, pedig kettő Palais is van a városban, egymás mellett: a Püspöki meg az Igazságügyi Palota. Ez volt az a pillanat, amikor kezdett megtetszeni a város, ugyanis kisütött a nap, ami megszépítette a kis iparvárost. Kiültünk napozni a térre, lesétáltunk a folyópartra, ittunk Liégei kávét, majd találkoztunk munkatársakkal, akik már a megint beborult Liégebe érkeztek. Velük aztán megmásztuk a Citadellához vezető 460 lépcsőt, de a kilátás megérte. (Tényleg tiszta Miskolc ez a hely.) Utána megkóstoltam az ország nemzeti ételét, a sültkrumplit - ami a french fries nevet viseli, ennyit a belgákról. De ez volt A sültkrumpli: 1,8€-ért hatalmas adag, és nagyon finom.

Ezután jöttünk haza, bár már alig éreztem a lábaimat, de cipőt cseréltem és indultunk is múzeumi éjszakázásunkra. Vagyis indultunk volna, ha az elvileg ingyenes Múzeumok Éjszakájára nem szedtek volna belépőt. Így inkább beültünk egy bárba, ittunk belga sört, majd hazajöttünk - épp akkor, mikor mindenki bulizni indult.

A vasárnapom már egy "lazy sunday" volt, délelőtt esővel, délután napsütéssel. Én közben gyümölcsleves-mesterré képeztem magam, van vagy 3liter levesem, elleszek vele még egy ideig.

Előző éjszaka havazott, mikor jöttem haza, jégeső hullt, kiváncsi vagyok, mi lesz a következő állomás. Persze a nap akkor sütött, mikor az irodában ültem.

A napi sikerélmény pedig: az alapabb francia kifejezéseket megértem és még válaszolni is tudok rá. Persze a válasz szigorúan csak "ví" vagy "merszí", de akkor is.:)


Képeket pedig jelenleg nem tudok feltölteni, mert mindig valami hibaüzenetet kapok, de jönnek majd azok is:) Még gondolkodok, hogy magamról pakoljak e be párat.

Most a főbérlőmnél vendégek vannak, aranyos belga nénik akik megvendégeltek "pizzával". Igaz, hogy az egyik spenótos volt, a másik meg gombás és én egyiket se szeretem, mégis mindkettőből ettem. Tud az ember, ha akar:)
De már bevonultam a szobámba, aludnom kéne már, mert holnap Liégebe megyünk*, és korábban kell kelnem, mint a normális munkanapokon. Utána meg Múzeumok Éjszakája, értelemszerűen éjszaka, így vicces nap lesz. Főleg mert még nincs eperpudingom a vasárnapi gyümileveshez. Igen, Belgiumban túrón és tejfölön kívül eperpudingport se kapni... (Bár, ahogy már régebben is írtam, tejfölt és túrót lehet kapni lengyel boltokban, sőt, belga boltokban tejfölt is "fromage frais" néven, de ennek nem sok köze van a magyarhoz.)

*ami a belgák szerint a 2.legrondább belga város....juhé!

szupertészta in progress

Tegnap reggel mosolyogva - és teszem hozzá: időben - indultam el "otthonról". Eszembe jutott ugyanis, hogy májusban már otthon leszek, és a május a kedvenc évszakom. Na meg ugye eperszezon: Noival tavaly is rájártunk a Búza-téri eperkészletekre.
A félúton eleredő esőig jól is indult a nap, de innentől csak az aluljárókban bújkálva tudtam megtenni az út hátralevő részét.
Kettőig minden egész jó volt: jól sikerült a jelentés, gördülékenyen haladtam a feladataimmal. Főleg mivel kedd este óta csak A tésztára tudok gondolni, aminek megalkotását halogattam. De a délutánom katasztrófa lett: hirtelen minden összetornyosult és fél6ig az irodában ültem - ekkor már nekem is jojózott a szemem. A szupertésztához még vennem kellett volna hagymát, viszont még mindig esett, így a szépen eltervezett délutánomat egy könnyed mozdulattal keresztül húzta a kötelesség.
Így hazamásztam, meghámoztam, majd megfőztem és vajban megsütöttem pár krumplit, raktam rá sajtot, majd megnéztem pár Jóbarátok részt. Aztán ma megint kezdődött minden előlről, de ernyőm már van és ma már nem adom fel tésztafőzés nélkül!

Meeting

Ma egy delegates meetingre mentem, mint stagiaire*; nem is én lettem volna, ha nem tévedek el. Az irány ezúttal jó volt, de elfelejtettem felírni a "házszámot" - ami most kivételesen két darab betű volt. Aztán akit csak megkérdeztem, senkinek még csak fogalma sem volt, mi az a "Eurochambres". Végül úgy találtam meg, hogy egy portásfiú rákeresett nekem a googleben. (És először ő is azt írta be, hogy "Eurochamp".)

A meeting nekem nagyon tetszett: elején van egy kis ebédke (luncheon), majd jön A találkozó, egy előre meghatározott témavázlat alapján. Sajnos én még kicsi vagyok, tapasztalatlan és buta, így nem tudok networkingelni, pedig egy ilyen rendezvény a kapcsolatépítésekről is szól(na). Következőn mindenesetre már merészebb leszek. A legrosszabb persze az volt, hogy nagyon multikulti társaság gyűlt össze és mindenki máshogy beszéli az angolt: a dán és francia felszólalókat alig értettem. Kiváncsi vagyok, mennyi idő kell (kellene) míg minden nemzet angolját tökéletesen megértem.
Aztán holnap reggel írok erről egy jelentést, a lényeget kiszűrni és megfogalmazni biztos nehéz lesz, annak ellenére, hogy szinte végig értettem, miről folyik a szó.

Hazafele már nem tévedtem el.:) Csak hagymát felejtettem el venni, így nem tudom megfőzni azt a nagyon finom tésztát, amiről Noémi ódákat zengett. (Az 500méterre lévő boltba meg lusta vagyok lemenni, na meg: este6kor már minek főzzek? Úgysem tudok belőle enni majd csak valamikor holnap délután.)

*franciául gyakornok

Az új helyem karnyújtásnyira (10perc gyalog) van a kedvenc parkomtól - aminek francia nyelve nagyon bonyolult, ezért nem írom le megint. Villamosmegálló 100, metrómegállóból kettő pedig 200méteren belül található. (A munkahelyem 5perc villamossal.) A szobámat pedig imádom: naranyssárga tapéta, a lakásban zongora és egy normálisan felszerelt konyha, keddenként még takarítónőm is van. Az árban reggeli is benne van, a netem pedig végre nem szakadozik. Úgyhogy most nagyvonalakban mindennel elégedett vagyok. Bár már várom a holnapi reggelit.


A főzés pedig: sikerült tojásleves ízű tojáslevest alkotnom, ami egy biztató kezdet. Pedig a liszt-paprika sorrendet véletlenül felcseréltem, de még így is jó volt. (Anyának el sem akartam mondani, milyen szuper kis szakács vagyok, mert ha meghallja, tuti rákényszerít majd, hogy otthon is varázsoljak ilyen menő kajákat.) Másodiknak pedig Rita csinált zöldséges párolt húst, kukoricás - répás rizst pedig együtt alkottunk. Nem is tudom, milyen rég ettem utoljára ilyen komplett menüt ebédre.:) És még maradt holnapra is.