Ma reggel óta lyukas volt a gyomrom. Pedig van egy taktikám: ha este éhes vagyok és nincs mit enni, megpróbálok elaludni. A gond csak az volt, hogy reggel még mindig éhes voltam, így megettem az utolsó rántott husimat. Délután mindenképp bevásárlás - gondoltam.
Persze, csak előtte el kellett jutnom az irodába. Áááá, térképen öt centi, ha van, fitt lány vagyok én*, lenyomom. Így késtem több mint fél órát. De a bérlet-csináltatás szintén nem egyszerű: csak pár helyen lehet, és fénykép kell hozzá, és vagy két órát elcsesztem vele. Ekkor volt fél5, és már majd megőrültem az éhségtől. Elmetróztam a "Delta" megállóig, ahol elvileg van egy Carrefour. Nem volt. Elkezdtem megint sétálni, fél órája caplattam, és végre megpillanthattam a "Deloiz"-t. Ahol végre elkölthettem 20€-t és ettől boldognak érezhettem magam!!!
De van végre: fésűm, tejem, gabonapelyhem, almám, szőlőm, joghurtom, vajam, spagettim, fogkrémem, meg hasonló alapcikkek.
A hét további napjain spagettin fogok élni, látom már.
De végre az ösztöndíjam a számlámom, az meg csak feltornázta az önbizalmamat, hogy nem tudok se franciául, se hollandul, a Deloizos pénztárost mégis teljesen megértettem. Még köszöntem is neki!
*Na meg egy jegy 1,7€, ami rettenet én meg nem költekezhetek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése