Anyukám - akivel napi szinten kommunikálok - nehezményezte, hogy nincs semmi új a blogomban. Ez ellen tenni kell valamit.
Naszóval: holnap lesz az utolsó munkanapom. Bár nem akarok nagyzolni, holnap elég csak délig bent lennem, és az sem kemény munkával fog telni. Inkább beadandózók, bár statisztikailag egész jól állok, de még kettőt be kell fejeznem 10.-éig, majd egyet 15.-éig, majd még egyet 21.-éig és még ezeken kívül is van egy....

Itt most van kkv-hét, az első, ami elég sok programot jelent. A kamara a kkv-k érdekképviseleti szerve itt a messze távolban, így sok rendezvény minket is érint, de én ezekből valszeg csak a Schuman-Merode közti kiállításra fogok elnézni. Szombaton Európa - nap, amikor minden EU-s szervben nyílt nap van: bemegyünk majd a Tanácsba élőben is megcsodálni az Entrópát, és a Régiók Bizottságába, ahol még nem jártam.

De nem innen indultam. Tehát: utolsó nap. Sose hinném el, hogy már eltelt három hónap. Hisz még csak most kezdtem! Bár igaz, a változás érezhetően jelen van a franciatudásomban: Zsambonbagett, szilvuplé! (1 sonkás szendvicset kérek)
Akkor sem tudom feldolgozni. Biztos az idő teszi: elvileg május van, gyakorlatilag ma egész nap hideg volt, fújt a szél; bezzeg este 7kor kitisztult az ég, és majd rámsült a kabát.
Ráadásul ez a három hónap tényleg olyan, mintha meg sem történt volna, ugyanis a hőn szeretett egyetemem nem fogadja el gyakorlatként, így augusztustól megint megyek. Én optimista vagyok ezzel kapcsolatban, de helyet keresni egy hosszadalmas procedúra. És nem akarok otthon gyakornokoskodni.

Vettem 2kiló narancsot akciósan - 2euróért a Lidl-ben. De mivel épp egy betegséggel küzdök, indokoltan tudok megenni napi három darabot.
Lassan készülődök a költözésre. Új helyem van elvileg, 3villamosmegállóra a munkahelytől, közel a metróhoz, tehát minden jónak tűnik. És úgy láttam, ott már lesz mikró is; sőt: mivel egy nővel fogok együtt lakni, valószínűsítem, hogy a sütője is működik.
A főbérlő szombaton már dél előtt el akar küldeni. Én persze ezt nem bánom; költöznék már minél hamarabb. Hétvégén pedig lufis felvonulás - alig várom.:)

A nap legfontosabbja pedig: találtam tejfölt! Egy lengyel boltban, és nem sok köze van a magyar társához, de a semminél mégis több.
És még mindig sokan szólítanak meg franciául. Ez egy jel.

első konferenciák

Mint kiderült, a világ legjobb albérletében még a sütő sem működik. Erre mindenképp egy olyan nap végén kellett rájönnöm, amikor nagy boldogan hazaállítok a 3db mirelit pizzámmal, amiből az egyik a vacsim lett volna. A főbérlő persze nagyon vidoran javasolta, hogy csöngessek át a 70éves szomszédnénihez, ő lehet, hogy megengedné. Persze, a 70éves szomszédnéni biztos perfekt angolsággal beinvitálna és megsütné a pizzámat....De ezen a helyen már tényleg csak nevetni lehet.

A mai nap egyébként konferenciázásból állt. Az elsőre menet sikeresen bekeveredtem a Bizottság egyik épületébe, miközben a Residence Palacebe tartottam, de legalább most csak épületet tévesztettem és nem kellett órákon át az EU negyedben bolyonganom. Aztán mire fél12re visszaértem az irodába, indulhattunk is a másodikra, ami a Parlament és a Luxemburg tér környékén, talán a Svéd Nagykövetségen volt 1től 5ig. És aminek csak a végén szolgáltak fel koktélokat és mini szendvicseket. És amin rájöhettem, hogy az egyetemi angol nyelvű előadásoknak közük sincs a való élethez.

Ismerjük meg Brüsszelt ugye. (Holnap töltök fel képeket is.)

Gazdálkodj okosan

Ma reggel óta lyukas volt a gyomrom. Pedig van egy taktikám: ha este éhes vagyok és nincs mit enni, megpróbálok elaludni. A gond csak az volt, hogy reggel még mindig éhes voltam, így megettem az utolsó rántott husimat. Délután mindenképp bevásárlás - gondoltam.
Persze, csak előtte el kellett jutnom az irodába. Áááá, térképen öt centi, ha van, fitt lány vagyok én*, lenyomom. Így késtem több mint fél órát. De a bérlet-csináltatás szintén nem egyszerű: csak pár helyen lehet, és fénykép kell hozzá, és vagy két órát elcsesztem vele. Ekkor volt fél5, és már majd megőrültem az éhségtől. Elmetróztam a "Delta" megállóig, ahol elvileg van egy Carrefour. Nem volt. Elkezdtem megint sétálni, fél órája caplattam, és végre megpillanthattam a "Deloiz"-t. Ahol végre elkölthettem 20€-t és ettől boldognak érezhettem magam!!!
De van végre: fésűm, tejem, gabonapelyhem, almám, szőlőm, joghurtom, vajam, spagettim, fogkrémem, meg hasonló alapcikkek.
A hét további napjain spagettin fogok élni, látom már.
De végre az ösztöndíjam a számlámom, az meg csak feltornázta az önbizalmamat, hogy nem tudok se franciául, se hollandul, a Deloizos pénztárost mégis teljesen megértettem. Még köszöntem is neki!

*Na meg egy jegy 1,7€, ami rettenet én meg nem költekezhetek.