Az új helyem karnyújtásnyira (10perc gyalog) van a kedvenc parkomtól - aminek francia nyelve nagyon bonyolult, ezért nem írom le megint. Villamosmegálló 100, metrómegállóból kettő pedig 200méteren belül található. (A munkahelyem 5perc villamossal.) A szobámat pedig imádom: naranyssárga tapéta, a lakásban zongora és egy normálisan felszerelt konyha, keddenként még takarítónőm is van. Az árban reggeli is benne van, a netem pedig végre nem szakadozik. Úgyhogy most nagyvonalakban mindennel elégedett vagyok. Bár már várom a holnapi reggelit.


A főzés pedig: sikerült tojásleves ízű tojáslevest alkotnom, ami egy biztató kezdet. Pedig a liszt-paprika sorrendet véletlenül felcseréltem, de még így is jó volt. (Anyának el sem akartam mondani, milyen szuper kis szakács vagyok, mert ha meghallja, tuti rákényszerít majd, hogy otthon is varázsoljak ilyen menő kajákat.) Másodiknak pedig Rita csinált zöldséges párolt húst, kukoricás - répás rizst pedig együtt alkottunk. Nem is tudom, milyen rég ettem utoljára ilyen komplett menüt ebédre.:) És még maradt holnapra is.

Vettem 2kiló narancsot akciósan - 2euróért a Lidl-ben. De mivel épp egy betegséggel küzdök, indokoltan tudok megenni napi három darabot.
Lassan készülődök a költözésre. Új helyem van elvileg, 3villamosmegállóra a munkahelytől, közel a metróhoz, tehát minden jónak tűnik. És úgy láttam, ott már lesz mikró is; sőt: mivel egy nővel fogok együtt lakni, valószínűsítem, hogy a sütője is működik.
A főbérlő szombaton már dél előtt el akar küldeni. Én persze ezt nem bánom; költöznék már minél hamarabb. Hétvégén pedig lufis felvonulás - alig várom.:)

A nap legfontosabbja pedig: találtam tejfölt! Egy lengyel boltban, és nem sok köze van a magyar társához, de a semminél mégis több.
És még mindig sokan szólítanak meg franciául. Ez egy jel.

első konferenciák

Mint kiderült, a világ legjobb albérletében még a sütő sem működik. Erre mindenképp egy olyan nap végén kellett rájönnöm, amikor nagy boldogan hazaállítok a 3db mirelit pizzámmal, amiből az egyik a vacsim lett volna. A főbérlő persze nagyon vidoran javasolta, hogy csöngessek át a 70éves szomszédnénihez, ő lehet, hogy megengedné. Persze, a 70éves szomszédnéni biztos perfekt angolsággal beinvitálna és megsütné a pizzámat....De ezen a helyen már tényleg csak nevetni lehet.

A mai nap egyébként konferenciázásból állt. Az elsőre menet sikeresen bekeveredtem a Bizottság egyik épületébe, miközben a Residence Palacebe tartottam, de legalább most csak épületet tévesztettem és nem kellett órákon át az EU negyedben bolyonganom. Aztán mire fél12re visszaértem az irodába, indulhattunk is a másodikra, ami a Parlament és a Luxemburg tér környékén, talán a Svéd Nagykövetségen volt 1től 5ig. És aminek csak a végén szolgáltak fel koktélokat és mini szendvicseket. És amin rájöhettem, hogy az egyetemi angol nyelvű előadásoknak közük sincs a való élethez.

Ismerjük meg Brüsszelt ugye. (Holnap töltök fel képeket is.)

keresek, kalandozok

Annyira reménytelennek érzem most ezt az "albérletkeresést". Ma elmentem a Gare du Midi-ig, megnézni egy lakást. Persze még csak az utat se találtam meg, nemhogy a konkrét házat, viszont találtam jó sok nemzetiségit, így gyorsan hazatepertem; 7re haza is estem. (Most vacsizok épp: egy hét alatt ez a 4.adag salátám.)
Már azon gondolkodom, hogy átköltözöm Leuvenbe - ez egy egyetemi város 20percre Brüsszeltől. Persze ekkor többet kéne utaznom, de elvileg már 200€-ért is vannak szobák, ami megérné. És ekkor ugye nem Brüsszelben élnék, pedig azt jó mondani, hogy ja, itt lakok Európa fővárosában.
Ááá, nehéz ez, csak stresszelem magam, minden egyes nappal egyre jobban. Aztán ha kilakoltatnak egy híd alá, az lesz csak a nagy kaland!

Ami tetszik:

• a kétnyelvűség: minden fel van tüntetve franciául és hollandul is. (Ha nem értem az egyiket, a másikból még következtethetek a jelentésre, bár az esetek többségében csak a józan paraszti eszemre számíthatok.)
• a sokféle, nagyon finom és egészséges kenyér
• a sok kutyasétáltató és bicajos - ma már le akartam fotózni párat, de biztosan furcsán néznének rám:)
  
• a szecesszió stílusú házak

És hogy milyenek az emberek?
Így pár nap után általában pozitív benyomásaim vannak. (Persze a főbérlőmről nem, ő már csak idegesít. ) Sokkal segítőkészebbnek látok mindenkit, nyitottnak; mikor mindkét kezemben szatyorral próbáltam leszállni a metróról, kinyitották az ajtót, a villamos megvár, ha piros van a zebrán, a pénztárosok mosolyognak stbstb. Nálam már egy kis gesztus is sokat számít.:)

A tulaj pedig tényleg kiveri a biztosítékot. Sorolom a gondokat:

• nappal nem zárhatom be a szobám, mert el akarja adni a lakást és jöhetnek látogatók
• látogatóim nem lehetne
• éjszakára, vagy ha elmegyek "itthonról" le kell csavarnom a fűtést - bár abból nem fog enni, míg én itt vagyok
• a konyhában, ami elvileg "equipped", semmi sincs - csak pár edény, vagy két lábas, két hatalmas serpenyő, pár tányér, evőeszközök és kábé ennyi; nincs mikró sem, a tűzhelynek pedig csak két rózsája működik
• nem fürödhetek reggel 6:30 előtt és este 10után - most ráadásul fürdeni sem tudok, mert kiégett a villany
• hetente csak egyszer moshatok
• a szoba pedig rohadt messze van mindentől
• már az is zavar, hogy mindig itthon ül nekem meg nincs egy nyugodt percem

Tényleg kéne egy másik, mert ez így nagyon nem jó.