beszámolok

A főbérlőm elutazott a hétvégére és csak az előbb jött haza. Nem rendeztem házibulit, sőt, a vége felé már inkább unatkoztam. Rossz volt látni, hogy a mosogatógépet csak az én edényeim töltik meg.
Pénteken aztán szereztem belga mobilszámot: a Belgacomhoz mentem be, s mindössze 10euróért tudtam venni egy sim kártyát, amiről mind a 10eurót lebeszélhetem. Sőt, választhattam egy országot is, ahova ugyanannyiért akarok telefonálni, mint Belgiumon belül. Hát, lehet találgatni, hogy mire esett a választásom:)
Péntek este pedig megnéztük a színdarabot, amit mind nagyon élveztünk - már az is pozitív volt, hogy a kulturális intézetben mindenki magyar volt. Ott otthon érezhettem magam. A darabhoz foghatót pedig én még sohasem láttam; nagyon modern volt, kicsit bizarr és elvont, de még sose tetszett így színházi előadás. Utána a nagy bulizás helyett Andiéknál ültünk össze, nekik egy tök jó lakásuk van a Bizottság szomszédságában, úgyhogy egy nagyon jó helyen.
Másnap reggel Ritával ismét indultunk turistáskodni, bár ezúttal még a vonat indulási idejét se tudtuk, csak spontán kimásztunk a pályaudvarra. Antwerpenről most nem mesélek, majd bővebben szeretnék, ha több időm lesz.
Az esténk meg klassz volt:) Öten beültünk sörözni, és én tényleg nem szeretem a sört, de végre megtaláltam a nekem tetsző változatát: kriek - meggysör. Iszonyú finom és nem emlékeztet a sörre, inkább valami meggyszörpre. 10pohárral biztosan képes lettem volne betolni belőle. Mindezek után elkeveredtünk egy spanyol szülinapi buliba, sok sok spanyollal, akikkel nagyon jól el is tudtam volna beszélgetni, ha beszélek spanyolul vagy ha ők beszélnek angolul. De legalább már elmondhatom magamról, 5hét után, hogy buliztam. Mint egy igazi Erasmusos.

A vasárnapról meg nincs sok mondanivalóm. Ez lenne az a nap, amikor sokáig aludhatok, persze nem jött össze. Mostam, főztem, Jóbarátokat néztem, majd aludtam.
Szerencsére egyre többet süt a nap. S amint a hőmérő átlépi a 10celsius fokot, a fagyizók kinyitnak és a sok belga mind fagyizik...

Ami otthon nincs

Futok a villamoshoz, és mikor már épp feladom, egy férfi a másik irányból odaszaladt az ajtóhoz, és csak nekem nyitva tartotta. Miattam állt az egész villinger.:)

De ami még szintén nincs otthon: iszonyú drága szépségápoló cuccok. Én mindenből csak minit hoztam a buszút miatt, de inkább cipeltem volna többet. Itt egy Nivea sampon átlagban 4€, márkás arcápolók pedig 6€ körül mozognak - bár a nem márkásak se sokkal pénztárcakímélőbbek.
Úgyhogy lehet, jobban megérné otthonról postáztatni, mert nekem a szívem szakad meg, ha ennyi pénzt kell kiadnom egy 200millis vacakra.

Ma szerencsére már rózsaszínebb a világ. Bár az idő az a tipikus belga: mindenhonnan pereg valami (még lentről is!!), de én már attól jól érzem magam, hogy angolul le tudtam bonyolítani két telefonhívást. Persze mindkettőt lakásügyben. Az elsőnek nagyon aranyos francia akcentusa volt, a második meg olyan pozitív volt és olyan segítőkész volt, hogy öröm volt vele beszélgetni. De már álmomban is lakást keresek....

keresek, kalandozok

Annyira reménytelennek érzem most ezt az "albérletkeresést". Ma elmentem a Gare du Midi-ig, megnézni egy lakást. Persze még csak az utat se találtam meg, nemhogy a konkrét házat, viszont találtam jó sok nemzetiségit, így gyorsan hazatepertem; 7re haza is estem. (Most vacsizok épp: egy hét alatt ez a 4.adag salátám.)
Már azon gondolkodom, hogy átköltözöm Leuvenbe - ez egy egyetemi város 20percre Brüsszeltől. Persze ekkor többet kéne utaznom, de elvileg már 200€-ért is vannak szobák, ami megérné. És ekkor ugye nem Brüsszelben élnék, pedig azt jó mondani, hogy ja, itt lakok Európa fővárosában.
Ááá, nehéz ez, csak stresszelem magam, minden egyes nappal egyre jobban. Aztán ha kilakoltatnak egy híd alá, az lesz csak a nagy kaland!

Tegnap kitett a főbérlőm. Na, azért nem úgy, hogy rögtön, van 2hét felmondási időnk. De azért...még arra is képtelen volt, hogy a szemembe mondja! Írt egy levelet MEG egy e-mailt is. Eszem megáll, komolyan. Mivel a lányának kell a szoba március 1-től. Én meg így nem kapom meg a lehetőséget, hogy magam mondjak fel, pedig minden okom megvan rá. Na de sebaj, csak találjak valami új szobát, ami jelenleg reménytelen küldetésnek ígérkezik. Lehet, hogy február 28.án már a buszon alszok, úton hazafelé?

De ma legalább eljutottam a Grand Placera, csak 50perc volt busszal - csúcsidőben kell utazni, okos vagyok én. A pisilős fiúcskát persze nem leltem meg, lehet, nem is ott van. Az a hely tényleg meseszép. Nagyobbnak gondoltam, de az épületek lenyűgözőek, ráadásul a busz valószínűleg a Parlament előtt vitt el, majd bejártuk a Luxemburg-teret is; mindkettő olyan hely, ahol én is szívesen eléldegélnék. És mindkét helyre visszamegyek majd.

Addig pedig eddigi képek, amiknél sokkal jobbak is születtek már, de amik csak az enyémek.:)