Anyukám - akivel napi szinten kommunikálok - nehezményezte, hogy nincs semmi új a blogomban. Ez ellen tenni kell valamit.
Naszóval: holnap lesz az utolsó munkanapom. Bár nem akarok nagyzolni, holnap elég csak délig bent lennem, és az sem kemény munkával fog telni. Inkább beadandózók, bár statisztikailag egész jól állok, de még kettőt be kell fejeznem 10.-éig, majd egyet 15.-éig, majd még egyet 21.-éig és még ezeken kívül is van egy....

Itt most van kkv-hét, az első, ami elég sok programot jelent. A kamara a kkv-k érdekképviseleti szerve itt a messze távolban, így sok rendezvény minket is érint, de én ezekből valszeg csak a Schuman-Merode közti kiállításra fogok elnézni. Szombaton Európa - nap, amikor minden EU-s szervben nyílt nap van: bemegyünk majd a Tanácsba élőben is megcsodálni az Entrópát, és a Régiók Bizottságába, ahol még nem jártam.

De nem innen indultam. Tehát: utolsó nap. Sose hinném el, hogy már eltelt három hónap. Hisz még csak most kezdtem! Bár igaz, a változás érezhetően jelen van a franciatudásomban: Zsambonbagett, szilvuplé! (1 sonkás szendvicset kérek)
Akkor sem tudom feldolgozni. Biztos az idő teszi: elvileg május van, gyakorlatilag ma egész nap hideg volt, fújt a szél; bezzeg este 7kor kitisztult az ég, és majd rámsült a kabát.
Ráadásul ez a három hónap tényleg olyan, mintha meg sem történt volna, ugyanis a hőn szeretett egyetemem nem fogadja el gyakorlatként, így augusztustól megint megyek. Én optimista vagyok ezzel kapcsolatban, de helyet keresni egy hosszadalmas procedúra. És nem akarok otthon gyakornokoskodni.