Tegnap reggel mosolyogva - és teszem hozzá: időben - indultam el "otthonról". Eszembe jutott ugyanis, hogy májusban már otthon leszek, és a május a kedvenc évszakom. Na meg ugye eperszezon: Noival tavaly is rájártunk a Búza-téri eperkészletekre.
A félúton eleredő esőig jól is indult a nap, de innentől csak az aluljárókban bújkálva tudtam megtenni az út hátralevő részét.
Kettőig minden egész jó volt: jól sikerült a jelentés, gördülékenyen haladtam a feladataimmal. Főleg mivel kedd este óta csak A tésztára tudok gondolni, aminek megalkotását halogattam. De a délutánom katasztrófa lett: hirtelen minden összetornyosult és fél6ig az irodában ültem - ekkor már nekem is jojózott a szemem. A szupertésztához még vennem kellett volna hagymát, viszont még mindig esett, így a szépen eltervezett délutánomat egy könnyed mozdulattal keresztül húzta a kötelesség.
Így hazamásztam, meghámoztam, majd megfőztem és vajban megsütöttem pár krumplit, raktam rá sajtot, majd megnéztem pár Jóbarátok részt. Aztán ma megint kezdődött minden előlről, de ernyőm már van és ma már nem adom fel tésztafőzés nélkül!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése