(Nálunk előző éjszaka havazott, most meg jégeső esik és tiszta horrorfilmbe illő idő van, de én adós vagyok egy liége-i beszámolóval, amit most meg is írok.)
Tehát úgy indult a kirándulásunk, hogy Liége a 2.legrondább belga város. Így a lelkesedésem alább hagyott, főleg mert elég ködös és hideg idő volt szombat reggel. De Ritának kész kulturális útiterve volt, térképet pedig könnyen szereztünk a pályaudvaron, így elindultunk turistáskodni.
A pályaudvar egész közel volt a belvároshoz, és a város shopping része egész lenyűgözött. Én már csak ilyen felszínes vagyok. Itt rengeteg ember téblábolt, mi meg beültünk egy Liége-i gofrira: az enyémnek a közepén csokidarabok voltak. Mit ne mondjak, el tudnék élni ezeken az isteni gofrikon, csak utána nem férnék fel a buszra. Utána eljutottunk az Operához, majd megtaláltuk a "híres" palotát - a Palaist, amiről előzőleg alig találtunk képeket, pedig kettő Palais is van a városban, egymás mellett: a Püspöki meg az Igazságügyi Palota. Ez volt az a pillanat, amikor kezdett megtetszeni a város, ugyanis kisütött a nap, ami megszépítette a kis iparvárost. Kiültünk napozni a térre, lesétáltunk a folyópartra, ittunk Liégei kávét, majd találkoztunk munkatársakkal, akik már a megint beborult Liégebe érkeztek. Velük aztán megmásztuk a Citadellához vezető 460 lépcsőt, de a kilátás megérte. (Tényleg tiszta Miskolc ez a hely.) Utána megkóstoltam az ország nemzeti ételét, a sültkrumplit - ami a french fries nevet viseli, ennyit a belgákról. De ez volt A sültkrumpli: 1,8€-ért hatalmas adag, és nagyon finom.
Ezután jöttünk haza, bár már alig éreztem a lábaimat, de cipőt cseréltem és indultunk is múzeumi éjszakázásunkra. Vagyis indultunk volna, ha az elvileg ingyenes Múzeumok Éjszakájára nem szedtek volna belépőt. Így inkább beültünk egy bárba, ittunk belga sört, majd hazajöttünk - épp akkor, mikor mindenki bulizni indult.
A vasárnapom már egy "lazy sunday" volt, délelőtt esővel, délután napsütéssel. Én közben gyümölcsleves-mesterré képeztem magam, van vagy 3liter levesem, elleszek vele még egy ideig.
Előző éjszaka havazott, mikor jöttem haza, jégeső hullt, kiváncsi vagyok, mi lesz a következő állomás. Persze a nap akkor sütött, mikor az irodában ültem.
A napi sikerélmény pedig: az alapabb francia kifejezéseket megértem és még válaszolni is tudok rá. Persze a válasz szigorúan csak "ví" vagy "merszí", de akkor is.:)
Képeket pedig jelenleg nem tudok feltölteni, mert mindig valami hibaüzenetet kapok, de jönnek majd azok is:) Még gondolkodok, hogy magamról pakoljak e be párat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése